"Fejes László nem volt a sors kegyelje. Nem volt a sors kegyeltje, tanulóéveit leszámítva, csupán huszonhat esztendő adatott meg neki. És még azt a viszonylag rövid időt sem tölthette zavartalanul a fotográfia szolgálatában; hiszen előbb - miként az életrajzban olvasható - mások hibájáért tiltották el a munkájától, később pedig súlyos agyműtéte miatt kényszerült átmenetileg felhagyni fotóriportei tevékenységével. Korai halála, mely az érett évek küszöbén ragadta el, egy szépen ívelő pályát tört derékba, megfosztva őt a fotóriporterek életében lényeges, tudatos alkotásokat teremtő korszaktól. Talán ez az oka, hogy bár tekintélyes a Fejes-hagyaték, életművét mégis, mint egy görög szobortorzót, csonkának érezzük, annak arányait, erejét, a teljesség adta kisugárzását csak sejtjük." /Gera Mihály/